Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vakság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vakság. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. február 26., vasárnap

Katerina Forest: Túlélni






Némán és tehetetlenül időzik életem
itt ragadtam ebben a sűrű ingoványban
miből már nincs kiút, hiába keresem,
hisz vakként jártam  eddig a világban.

Időzök hát, és megpróbálok látni
 ha  jön a hajnal és majd hasítja, tépi
sötét leplét gyáva  önmagamnak,
 mi takarja  lelkem, azt mi  nyomorít.

Sírni kéne, hangosan zokogni,
 tépni ruhám, szórni a szélnek,
súrolni az eget, csapni, mennydörögni-
Itt vagyok, hé, miért nem halljátok emberek?
De bárhol vagyok hangom nem ér az égig.
Csak suttogok s magamnak beszélek.
Súlytalan szavaim körbe vesznek,
megfojtanak, lelkem akasztófán remeg.

Lehunyt szemem árkádja alatt
látom a jövőt, a felperzselt otthontalant,
miben gyötrődő lelkek ölelkeznek.
Sírni látom a fiút az apát, kiknek
összekulcsolt kezüket rántja szét
a behívó parancs.. Készülj katona!
Az anyát látom, az imádkozót,
ki a fájdalomba némán  belehal,
mert tudja, hogy többé nem látja
 a távozót, kit ölni hív a Haza.

A napok telnek, és az élet megáll,
az óra is bénán figyel, a hegedű
húrjain a dal néma, a színes levél
 hullik feketén, a sikoltó csendben
hallani, hogy fordul a világ a tengelyén.
Lehet ez a perc mi eljött.. erre vártam.
 A sors szaggatta függönyök mögött végre
 feltűnik a múlt, lábánál ott hever mocskos
 palástja, azon tapos,   meztelenné vált alakja
ragyog és előre mutat.. A jövő arra van!

Inkább hiszek a víziómnak, talán így túlélem
e kort, miben felemészti  létünk s világunk
egy rothadó mutáns, ki már alig vonszolja
hullafoltos testét, de még zabál..zabál..zabál.